7 éve már, hogy barátnőmmel együtt vagyunk, minden papírforma szerint alakult a kapcsolatunkban. Együtt jártunk, majd összeköltöztünk, majd megkértem a kezét és most az esküvőt tervezgetjük. Ez a nő életében mindig egy meghatározó esemény, bár szerintem egyesek túl nagy feneket kerítenek neki, de, hogy őszinte legyek, az sem szimpatikus, ha egy nő ezt félvállról veszi!
Nagy készülődésekben vagyunk, rettentő sokat spórolunk, mert elég költséges egy olyan este, ahol a rokonainkat és barátainkat aljasítsuk le, egybekelésünk indokával. Számos költség merül fel ilyenkor, ha nem egy esküvő szervezővel csináltatja ezt az ember, mert akkor a végén kap egy számlát és pont, de mi mindent magunknak akartunk létrehozni.
Az egyik legnagyobb költség a ruha. Több hónapos keresés, próbálgatás és idegtépő bólogatások után, („Igen drágám ez a megfelelő ruha”) meg találtuk, azaz inkább találta, mert én már a második után elvesztetem a fonalat. Elég borsos ára lett végül ennek a ruhaneműnek, de az asszony döntése szent. Viszont beütött egy kis baj. Barátnőmet menesztették a munka helyéről, én pedig lesérültem, így nem tudok dolgozni. A pénzforrás kicsit megcsappant. Szembenéztem a halállal, amikor hosszas számolgatás után közölnöm kellett kedvesemmel, hogy új ruha vétele helyett, inkább kölcsönözzön egyet, vagy készítessen valami pályakezdővel, aki csak anyagárat kér. A női olvasók tudják mit kaptam ez után, a férfiaknak meg csak annyit, hogy nem láttam még ilyen vörös fejet a világon. Szó se lehet arról, hogy nem azt a ruhát fogja viselni az esküvőn. Hiába próbáltam meggyőzni, hogy sehogy se fogunk kijönni anyagilag, ha az eredeti tervhez ragaszkodunk, ha csak nem szerez nagyon gyorsan munkát. Ami nem is lett volna annyira nagy baj, de a nagy mamája megbetegedett és korházba került. Sok látogatást igényelt a nagyi, mert a nagymama unoka viszony szorosabb tud lenni, mint az anya lánya, és a mi esetünkben ez a helyzet. Mindennek a tetejére, lakásunkban elszállt a fűtés és a megjavíttatása rettenetesen költséges. Muszáj lesz lemondani a ruháról, hogy ne fagyjunk meg. Ismét vázolni próbáltam a helyzetet a jegyesemnek, és mintha megértette volna.
Reggel ajtócsapódásra ébredtem. Nehezen kikászálódtam és reméltem csak álmodom. Ruhával a kezében állt mosolyogva a párom és közölte, hogy bármi legyen a jövőben ez a menyasszonyi ruha fix! Elakadt a szavam.
Most már tényleg újratervezés kell, lehet, hogy az esküvőig nem eszünk, de ott úgy is lesz annyi étel, remélhetőleg, hogy bepótoljuk a koplalást.