Idén nyáron kisebbik fiammal, Bálinttal mentünk el nyaralni, volt nagy mizéria a programszervezés körül, a többiek ugyanis (egy korábbi bejegyzésemben már bemutattam őket: https://milyennapvanma.hu/fiam-es-mannol-olaj/) – felnőttek lévén – nem tudtak már időt szakítani a minden évben esedékes közös kiruccanásunkra. Meg is sértődtem persze, hogy az anyjukat ilyen szívtelen módon elhanyagolják, de az utóbbi években szoktatnom kellett magam ahhoz, hogy ahogyan a gyerekek lassan kirepülnek a család meghitt fészkéből, úgy válnak az én egzotikus tájakat célzó repüléseim egyre magányosabbá.
Mindenesetre Bálinttal kettecskén ellátogattunk Egyiptomba, és szegény gyerek halálra unta magát, mikor én órákat töltöttem el napozással a tengerparton. Még a hangját is megemelte, a nap is elment egy kis időre, úgy mondta, hogy anya, én eljöttem veled ide, aztán egész nap sütteted a hasad, én meg elunom az agyamat, hát ez nem állapot. Akkor kitaláltam, hogy aktív pihenést szervezek, menjünk el búvárkodni az Adriai-tengerbe. Bálint meglepetéssel vegyült félelemmel fogadta az javaslatot, de azért belement.
Még aznap délután fölkerestünk egy búvároktatót, a szálláson készségesen segítettek az ilyen hirtelen jött ötletek megvalósításában: Edu pedig megnyerő mosollyal fogadott engem és a kissé félszegen toporgó Bálintot a hajófedélzeten. Megmutogatta a felszereléseinket, a különböző kézjeleket, amikkel kommunikálhatunk a víz alatt (ugyanis természetesen Edu vezetésével merültünk), és amikre már akkor sem emlékeztem… Bálint szinte gyanakvó figyelemmel hallgatta végig Edu búvárkodási gyorstalpalóját, majd a hajó végében elhelyezett palack formájú dologra bökött, és megkérdezte az micsoda, és miért hagyta ki a fölsorolásból. Nagy hozzáértéssel és meggyőződéssel azt mondtam, hogy biztosan oxigén palack, hiszen nagy szükségünk lesz erre, de Edu megrázta a fejét. Argon palack volt, természetesen nekem fogalmam sem volt arról, hogy mégis mi az, de tájékozott fiam fölcsillanó szeméből rájöttem, hogy nem sokáig kell már várnom a válaszra.
Az argon egy szuper gáz, ami nem képes semmilyen kölcsönhatásba lépni a fémekkel. Nagyon érdekes, elvigyorodott, miközben magyarázott nekem, mert tudtam, hogy elég sok dologra használják, de a búvárkodásról még nem hallottam. Például fénycsöveket töltenek meg ezzel az anyaggal, neoncsöveket, kék lesz tőle a színük, aztán csomagológáznak is használják… (és hosszasan folytatta a fölsorolást, amiből megint csak nem rémlik már semmi, de kisfiam tudását az okoskodó beszéde közben általam bámult argon palackról mindenféle megbízható forrás is igazolta, utána kerestem otthon, nem csak heccelt-e).
Mindeközben Edu próbálta ránk aggatni a felszereléseket, és amikor Bálint befejezte a lelkendezést, ugyanilyen hosszasan megválaszolta az argon palack számára fontos funkcióját, állítólag a búvárruhák jó hőszigetelője a gáz.
Hála az égnek Bálintot a vízfelszínen fölbukkanó medúzák is eléggé izgatták, tehát az információcseréjüknek vége szakadt. A búvárkodás egyébként nagyon jó volt, csak hát még hét méter mélyen is azon bosszankodtam (meg persze büszke is voltam), hogy a kisfiam, az én édes fiam milyen nagyképűen okított ki engem. Úgy gondoltam, az ilyen szituációk elkerülése érdekében inkább maradok a napozásnál, hazafelé menet meg arra jutottam, hogy beíratom Bálintot fizika faktra a gimiben.