Ma kedd van! Sajnos a napom nagy részét munkakereséssel kell töltenem. De ez nem meglepő. Így telelnek napjaim már, nagyjából két hónapja. Micsoda változás. Egyik nap olyan, mint a másik.
Reggel felkelek, megiszom a kávémat, szép lassan. Nyugodt vagyok, de csak, azért mert az agyam még nem indult be teljesen. Hisz tegnap is késő estig küldözgettem az önéletrajzokat, szerte a világba. Nem túlzás! Nagyjából tíz ország, mintegy nyolcvan cégéhez adtam be önéletrajzot. Természetesen válasz nem érkezett sehonnan. De nem adom fel. Az Internet világában, korlátlan lehetőségeim vannak. Legalább is ezzel indítom a napjaim, hogy ne keseredjek el, idő előtt. Így legalább, csak a délutánom telik el nyűgösen. Azért ez sem rossz. Mert délutánra mindig rájövök, hogy reménytelen az egész. Azért még egy pár órát arra szánok, hogy elküldöm a délelőtt talált címekre az előre megírt önéletrajzokat, ne vesszen kárba az eddigi munkám. Aztán éjszakára, mire mindenhová elküldtem, a kimerültségtől ágyba esek. És egyszer csak, felkel a nap!
Aztán rájövök, hogy ma szerda van!
Felkelek, megiszom a kávémat, szép lassan. Nyugodt vagyok, de csak, azért mert az agyam még nem indult be teljesen. Hisz tegnap is késő estig küldözgettem az önéletrajzokat, szerte a világba. Mondom én! Ugyan olyan nap, mint a többi.
Vagy mégsem? Valami érdekes érzés fogott ma él. Miközben ittam a kávémat egy érdekes, izgatott állapotba kerültem. Rég nem éreztem ezt az érzést, hisz mindig ugyanazok a dolgok történtek velem nap, mint nap. De ez rendkívül érdekes volt. A szíven hevesebben vert, nem voltam annyira fáradt, mint minden reggel. Nem is tudtam mit kezdeni ezzel az érzéssel. Azt mondják, van hetedik érzék? Talán igaz.
A hetedik érzék!
Valami oknál fogva, valahogy felcserélődtek a megszokott lépések, amit már hónapok óta a beidegződésnek, és a monotonitásnak köszönhetően, sosem változtattam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a levelezésemet böngészem. Nem értem miért de a Spam fülre kattintottam. Ami ott fogadott azt elképzelni sem tudtam. Egy csomó levél volt ott, amiket nem is olvastam. Na jó, lehetne azt mondani, hogy mi ebben a meglepő? Hisz ezért van, hogy a kéretlen leveleket tárolja! Igen ám, de találtam a sok szemét között egyet, amit nem értek miért került oda olvasatlanul. A Z egyik levél témája ez volt: szobalány munkák.
Megnyitottam, és alig kaptam levegőt! Olvasgatom a levelet, egyre izgatottabban, és még egy ötször átolvastam, mi áll benne. Nem akartam, hogy valamit rosszul értelmezzek, mert nem szerettem volna csalódni. Aztán rá jöttem! És szerintem egy kicsit mérgesen, de annál nagyobb örömmel nyugtáztam, hogy egy, két hete elküldött önéletrajzomra a válasz.
Most már csak azon kellett imádkoznom, hogy még meg legyen az állás!
Azonnal vettem is a telefont, és a megadott számot tárcsáztam. Igaz négyszer kellett nekifutnom, hisz az izgalomtól mindig elrontottam. Kicseng! Beleszól, egy kellemes hang, és összeszedve minden bátorságomat, és higgadtságomat, érdeklődtem a munkalehetőség iránt. A válasz először lesújtó volt, hisz azt mondta ez a kellemes hang, hogy sok jelentkező van. Azt is elmondta, hogy azért találkozni szeretne velem, mert az önéletrajzom alapján, első körös vagyok. Ennek nagyon megörültem, és meg is beszéltük a Pénteki napot. Repdestem az örömtől. Aztán rá jöttem, hogy szerda reggel van! A péntek soká lesz.
Mit csinálok addig ilyen állapotban? Egész nap nem találtam a helyem. Hamar lefeküdtem aludni, hogy menjen az idő, minél gyorsabban, de nem ment. Egy örökké valóság volt.
Aztán reggel lassan ittam a kávét, hisz így is éjszaka volt, hogy elaludtam, mert az izgalomtól nem sikerűt korábban. Valahogy eljött a Péntek! Kiválasztottam a ruháim amiben szeretnék menni, az állásinterjúra, de egyiket sem tartottam jónak. Gyorsan vettem egy-két apróságot, hogy becsaphassam magam, és jól érezzem magam a bőrömben. Így jobban éreztem tényleg magam. És eljött az idő. Pontosan, higgadtan érkeztem. Tehát péntek van! És van állásom!