Néhány hónapja húgom kitalálta, hogy áttér a vegetarianizmusra. Szerette volna kifejezni az állatok iránti szeretetét abban is, hogy mivel táplálkozik. Az állatokon tesztelő sminktermékekről már korábban lemondott, egy weboldalon követte, hogyan működnek a márkák ilyen szempontból.
Az étkezési szokásainak megújítása viszont ennél jóval nehezebb feladat volt, hiszen imádta a hús ízét, viszont amikor evés közben eszébe jutottak a pelyhes pipik és a röfögő kismalacok, sírásra fakasztó bűntudata lett. Szóval szinte könyörgő tekintettel fordult felém, amikor a vegetarianizmus elhatározására jutott; szüksége volt a segítségemre. Kitaláltuk, hogy egy étrenden leszünk pár hétig, mivel együtt laktunk, így jóval egyszerűbb volt a dolog, és neki is megkönnyítettem a dolgát azzal, hogy nem főztem szállingózó illatú pörköltet.
Klasszika-filológusként úgy éreztem, kötelességem utánajárni a vegetarianizmusnak. Azt olvastam, alapvetően egészen ősi dolog, még az ovidiusi mítoszok is megemlítik; valójában azonban Buddhához kötődik, aki az ahimsza elvét hirdette, mely azt jelenti, ne bántalmazz semmilyen élőlényt, és ez természetesen nem csak az emberi entitásokra vonatkoztatható. Ahogy keresgéltem, találtam egy cikket arról is, hogy ez a hinduizmusban és a buddhizmusban egyaránt érvényes törekvés, ugyanakkor ezek a vallások nehézkesen férnek meg egymás mellett, hiába a némi átfedés. Vallástudományos tanulatlanságom alátámasztása végett még azt is megemlíteném, hogy azzal sem voltam tisztában, hogy nagyjából az egyetlen olyan állam, ahol a két vallás békében megfér egymással, az Nepál. A vega receptek kutatása közben elkezdett érdekelni engem ez a terület.
Megnéztem a hely földrajzi adottságait, utánajártam a kultúrának is, és egészen belegabalyodtam. Időközben megszerettem a rántott zöldséget is, de Nepál nem hagyott nyugodni. El akartam utazni, ha már ennek a véletlennek köszönhetően (meg húgom elfajzott ötleteinek hála) ennyire beleszerelmesedtem az országba. Persze a tudományos fizetésből nem igen lehet ilyen röpke hétvégi utakat, kiruccanásokat intézni, szóval a megoldást abban láttam meg, nepáli kiegészítőkkel kezdtem díszíteni a szobámat.
Ezeket az eszközöket és dekorációkat egy nagyon kis kedves, nepáli boltból rendeltem meg, ahol mindenféle különleges nepáli dolgokat árusítanak. A kedvenceim a kézzel készített hangtálak voltak, rendeltem is belőlük hármat vagy talán négyet, hozzájuk illő alátéttel. Ezen kívül vettem két malát is, húgomnak és nekem, mintegy barátságkarkötőként. Gondosan elolvastam a leírásukat, hogy a hozzánk leginkább illő karkötőt tudjam megrendelni. Ebben a nepáli boltban ugyanis hatalmas volt a választék: az elefántos türkenit malától kezdve a szantálfáig. (Húgom persze nagyon örült az ajándéknak is.)
A weboldalt és a kínálatot számomra az tette igazán kedvessé, hogy néhány sorban beszámolókat olvashatunk egy-egy nepáli zarándoklatról vagy élményről, illetve személyes képeket is megoszt az oldal a vásárlókkal. Ez közelebbivé teszi Nepált, és valamivel elérhetőbbé.
Húgom mindeközben vegetáriánusra edzette magát, én pedig egészségesebb életmódra váltottam, és bevásároltam ebből a kis nepáli boltból szinte az egész államot. A kedves füstölők, a gyönyörű és egyedi mandalák igazán jót tettek a lelkemnek, a szobám szinte átváltozott egy buddhista szerzetes lakhelyévé.
Alapvetően azóta egy kicsit még a valláshoz és a hithez való hozzáállásom is megváltozott a nepáli bolt miatt: a környezetben, amit teremtett körülöttem, abban a mérhetetlen nyugalomban képes voltam elmerülni önmagamban, megismerni és fölülvizsgálni a saját hibáimat.
Azóta hiszek a transztendenciában és a fölsőbb világ akaratában is. És igen. Húst sem eszem.