Szép napsütéses időre ébredtem ma! Ez önmagában nem lenne egy nagydolog, de gyermekem egyik fontos napja ez. Végre rá tudott beszélni, hogy a motoros cuccait, kicsit fel kéne frissíteni. Nem volt könnyű dolga, hisz én ezt az egész motorozási mizériát ellenzem. Természetesen annak nagyon örülök, hogy sikeres, meg hogy olyan dologgal foglalkozik, ami tetszik neki, de azért elsősorban anya vagyok. Kötelességem aggódni a testi épségéért. Három éve motorozik már sportszerűen, de még mindig nem tudtam megszokni. Nem is szeretek kijárni az edzéseire, a versenyekről meg nem is beszélve. Persze ott kell lennem, hiszen azért az anyai bátorítás nagyon is el kell. Na meg valljuk be, ki ne szeretne dicsekedni a fiával. Olyan büszke vagyok rá, de nagyon féltem. Nagy zsivány ez a gyerek mert most is kihasználva a félelmemet, megkereste azt a gyenge pontot, ahol már nem mondhatok nemet a szerelésvásárlásra. Mivel már régóta rágta a fülemet, hogy kéne egy új bukó, meg valami jobb nadrág, és a kabátot is ideje lenne valami menőbbre cserélni, de látta, hogy nem hajlok rá. Ezért más módszerrel próbálkozott. Mivel tudta jól hogy aggódom érte, megfogott ennél a pontnál. Egyik nap elémállt, és azt mondta: „Anya! Tudom, hogy mennyire aggódsz értem, és ezt szeretném megköszönni neked. Tudod én, szeretem, mikor aggódsz, mert tudom, hogy fontos vagyok neked. De hidd el én, vigyáznék magamra, de ezekkel a védőcuccokkal már nem tudok. Ezeknél vannak jobbak. Olyanok, amik jobban vigyáznak rám, Hiszen te mondtad mindig, hogy a védőcucc a legfontosabb. Most hogy kellene, akkor meg azt mondod, hogy van nekem, és nem kell másik?”
Na ezzel azért kiverte a biztosítékot nálam. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék erre, Legszívesebben, egy nagy fülest érdemelt volna, hogy ennyire manipulál engem, de viszont egy nagy ölelés mellett döntöttem, mert annyira jól esett, amiket mondott. Még akkor is, ha tudtam, hogy mire megy ki a játék. Beígértem neki, hogy ma elmegyünk és választunk új szerkót. Na ezért fontos ez a nap! Autóba ültünk, és elmentünk a szokásos motoros boltunkba. Nagyon szeret ide járni, és álmodozni a sok jó szerelés között. Igazi vidámpark ez neki. Az eladó srácok imádják, és mindig kap valami kis ajándékot tőlük. Igazi kis szelíd motoros az én fiam. Most a legnehezebb feladat, amit meg kell oldani az a gyerek bukósisak. Nem mindegy, hogy milyet vesz fel az ember, mivel ha kényelmetlen, vagy nem tetszik neki, már zavarni fogja a viselése, és nem a motorozásra koncentrál. Ezt meg nem engedhetem meg. Tehát egy vagyonért vettünk egy megfelelőt. A motoros nadrágról és a kabátról nem is beszélve. Miután egy vagyont elköltöttünk ezen a pár négyzetméteren, gondoltam egy gyorséttermi kajára azért beugorhatnánk, és megünnepelhetnénk az új szerelést. Így is tettünk. Adtam a két hete tartó fogyókúrámnak, és elmentünk haza. Hosszú volt ez a nap, de mindent megért azt látni, hogy mennyire boldog a gyermekem. Persze ezt lehet úgy nézni, hogy megvásároltam ezt az érzést, de higgye el nekem mindenki, hogy mindegy mi az ami kiváltja ezt. Persze ez is egy lehetősség, és ha valaki szerencsés, igy is megteheti, de ez nem ilyen egyszerű. A gyermekem, nem a drága dolgoknak örült a legjobban, hanem azért mert rá tudott venni valamire, amire nem hajlottam, sőt elleneztem. Azóta minden edzését végignézem, és minden versenyét végig izgulom. Persze aggódom még, de láttam, hogy mennyire észnél van ez a gyerkőc.