Biztos már Te is érezted magad feleslegesnek, tehetetlennek, vagy egyszerűen csak zavart, hogy minden napodat beárnyékolta a napi nehézségek leküzdésének problémája. Ez teljesen normális, sajnos az ember olykor padlóra kerül, vagy egy olyan mértékű törés keletkezhet az életében, ami a mélybe taszítja, és a legkisebb nehézségeket is óriási problémaként kezeli.
Sajnos fiatal korom ellenére nekem is volt már részem ilyesmiben. Ez alatt ne a tini kori kötelező lázadó és depressziós korszakot értsétek, hiszen az egy természetes folyamat, amivel mindenki szembenéz a felnőtté válása során. Sajnos a korai felnőtt korban, amikor a lelkesedés és az életerő nem feltétlenül merül ki a bulizásban, hanem valódi értékek elérésére is törekszik tudnak a nem várt tragédiák a leginkább fájni. Gondolj csak bele, hogy te miként élted meg a fiatalkorod nehézségeit! Aztán persze az is lehet, hogy rosszul látom, de úgy gondolom, ilyenkor találkozunk a legtöbb olyan újdonsággal, amik már közvetlenül ránk gyakorolhatnak jó és rossz hatásokat, illetve ezeknek a létrejöttéért már mi magunk vagyunk a felelősek. Ez nem ritkán nagy nyomással van az emberekre, főleg azokra, akiknek gyerek koruk óta folyton változó és erős behatások formálták az életüket, személyiségüket. Én egészen pontosan ennek a kategóriának a megtestesítője lennék. Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik gyerekkorukban kitalálták, hogy mivel akarnak foglalkozni, milyen munkát akarnak végezni életük hátralevő részében. Én egész egyszerűen annyira sok minden iránt érdeklődtem már kiskoromban is, hogy nem volt egy meghatározó ilyen célom sem. Kiskoromban sem tudtam megmondani egyértelműen, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, és ez tini koromra csak még nehezebb kérdés lett. Míg gyerekkoromban hanyagul rávághattam a „buta kérdésre” az éppen leginkább a számra álló választ, addig serdülőként már komolyan kezdett aggasztani, hogy ahogy telnek az évek, egyre kevésbé vagyok biztos abban, hogy lesz többször is olyan alkalom, hogy a kérdező ugyanazt a választ kapja. Fiatal felnőttként meg aztán végképp kétségbeejtő volt, hogy ilyen nehézkés erre a másoknak olyan könnyűnek tűnő kérdésre a helyes válasz megtalálása.
A folyamatos sikertelenség, illetve a hiábavalónak tűnő keresgélés egyre inkább elvette a kedvem mindentől, végül annyira elkeseredtem, hogy felmondtam egy mások számára akár vonzónak tűnő munkahelyen és elvonultam a munkanélküliség világába felfedezni az igazi értékeket, és beleadni mindent abba, hogy végre azt csinálhassam, amit szeretek. Az elképzeléseim megvoltak, azonban így is folyamatosan akadályokba ütköztem, és akiktől segítséget és támogatást vártam volna, cserbenhagytak, így folyamatosan csak úgy éreztem, hogy csúszok bele az általam hatalmasra ásott gödörbe. Ez az elkeseredettség és tanácstalanság lassan olyan méreteket öltött, hogy már sokkal rosszabbul éreztem magam a bőrömben, mint akkor, amikor volt ugyan munkám, de nem szerettem és ezért rengeteg probléma volt a feladataim helyes ellátásaik során.
Ekkor kezdtem el kutatni egy olyan megnyugvást és lelki egyensúlyt eredményező módszer után, ami így utólag visszagondolva végig a lábam előtt hevert, mint lehetőség. Gyerekkorom óta mindig volt valamilyen sport, vagy szabadidős hobbi, ahol lehetőségem volt a feles energiákat levezetni, de ahogy idősödtem, és egyre kevesebb fölösleges energiám maradt, elmaradoztak és érdektelenné váltak ezek a dolgok. Sokáig nem foglalkoztam vele, mert a lélektani hatását nem tartottam egyenértékűnek a jó megjelenés biztosításával, és mivel azon szerencsések közé tartozom, akik jó testi adottságokat örököltek, egy ideig teljesen elhanyagoltam a testmozgást.
Egy tanulmány elemezgetése során azonban rájöttem, hogy ezzel sokkal többet ártottam magamnak, mint amennyi energiát hittem, hogy spórolok magamnak a mozgás mellőzésével. Az egyik oka ennek az, hogy a sport képes feltölteni az embert, mert átmozgatja azokat a letapadt izmokat, és közben felfrissíti az unalmas hétköznapokban elfásult elmét is. A tanulmány azt is kiemelte, ha valakinek koncentrációs, vagy enyhébb idegi problémái vannak, akkor a legideálisabb sportolási forma a jóga. A közhiedelemmel ellentétben a jóga nem csak lótuszülésből és OM mantrák ismételgetéséből áll, hanem mindeközben olyan komoly koncentrációt és testi fegyelmet igénylő mozgássorozatok egyesítéséből áll, melynek kettős elegye remek hatással van egyszerre a testre és a lélekre is. Kezdetben az otthoni gyakorlást választottam, melyet különböző internetes DIY videók alapján sajátítottam el, aztán végül sokára és nehezen, de rávettem magam, hogy beiratkozzak egy kezdőknek szóló tanfolyamra. Ebben az az ironikus, hogy pont egy olyan dolgot köszönhetek ennek, amiért kezdetben kerültem a csoportos foglalkozásokat, ez pedig az új emberekkel való találkozás volt. A mélyzuhanásom során annyira antiszociálissá váltam, hogy semmi kedvem nem volt új ismerősökre szert tenni, hozzájuk igazodni, alkalmazkodni, majd végül csalódni bennük. Amikor viszont sikerült ezen a mérhetetlenül rossz érzésen felülkerekednem, és beiratkoztam a tanfolyamra, az életem gyökeresen megváltozott.
Megismerkedtem a csoportban sok, kedves emberrel, és mostanra nem egyet közülük a barátomnak mondhatok. Akinek viszont a legjobban örültem, az Andi barátnőm. Korban, stílusban és oly sok mindenben hozzám hasonló lányról van szó, akinek kapcsán megismerkedhettem egy számomra teljesen új és mégis ismerős foglalkozással. Ez pedig nem más, mint a flottakezelés. Andi családjának volt egy gyorsan fejlődő, céges flottakezeléssel foglalkozó vállalkozása, melynek éppen a bővülése volt kilátásban. Rengeteg tendert nyertek, így nemzetközi vállalkozások is ügyfelekké váltak és szükségük volt pár új munkaerőre. Miután részletesebben mesélt Andi a flottakezelésről annak hasznosságáról és jövőjéről, megtetszett mind az elmélet, amire épült, mind pedig maga a munkakörök sokszínűsége. Mivel még továbbra is a kisebb vállalkozások közé volt sorolható, így sokkal kellemesebb munkakörnyezetet nyújtott, mint egy átlagos multi, vagy egy több száz főt foglalkoztató állami intézmény. Továbbá a kis létszám miatt mindenki olyan dolgokkal foglalkozhatott a kapcsolattartás és a cégautó flották kezelésén túl is, ami a leginkább testhezálló volt neki, és amiben a legjobbat tudta biztosítani a cégnek, így került hozzám a marketing egy jelentős része is.
Ez egy remek példa arra, hogy hogyan kell szembenézni a kudarcokkal, elfogadni az élet adta nehéz, és fájó dolgokat úgy, hogy közben továbbra is törekedjünk a pozitívumok szem előtt tartására, és bízzunk abban, hogy olykor a legkisebb változás is képes a legnagyobb jót eredményezni.