Mai programomat egy számomra kedves időtöltéssel töltöttem. Mi lehetne ez egy hosszú hét robotolása után, mint learatni a kemény munka gyümölcsét, és vásárolni egy jót. Na ezt tettem ma én is. Az utcákat róttam, kényelmesen, komótosan, hogy levezessem a hétköznapi stressz okozta fáradalmakat. Egyedül mentem mivel egész héten emberekkel foglalkozom, és egy kis magány nem jön ilyenkor rosszul. Először a kötelező bevásárlást ejtettem meg, ami rutinszerű, hogy több időm maradjon a bámészkodásra. Miután a konyha feltöltésén már túl voltam, nem is késlekedtem tovább, autómba bepakolva tovább siettem egy olyan környékre, ahol tudtam, hogy azt az élményt tudja nyújtani, amire nekem most szükségem van. Szeretnék magamra is költeni, de családom számára is valami meglepetéssel hazaérni. Be is mentem jó pár ruhásüzletbe, cipős üzletbe. Találtam mindenhol olyat, amit szemrebbenés nélkül hordanék, de azért a pénztárcám kapacitását is kellett néznem. De ez egyáltalán nem szegte kedvemet, hisz ez a nap az enyém! Ezzel a tudattal pár apróság megvásárlása után siettem is tovább. Hiszen annyi látnivaló van még, és nem szeretnék elhalasztani semmi jó vételi lehetőséget. Betévedtem egy kávézóba is, ahol szerintem életem legfinomabb kávéját ittam. Na jó a kávé lehet hogy nem volt a legjobb, de a hangulaton eredményeképp minden esetre egy élmény volt. Hisz ez a nyugalom, és szabadság érzése, igazán ízletessé tette.
Mindenkinek, amit szeretne.
Továbbmenve, betértem egy elektronikai boltba, ahol a lányaimnak is vettem ajándékot. A kisebbik tudom, hogy kinézett egy telefon tokot, amiért sóvárog egy ideje. Természetesen megvettem neki. A nagyobbik lányom egy vezeték nélküli sztereó fülhallgatót szeretett volna a telefonjához, hogy edzés közben az általam azért annyira nem kedvelt zenéit hallgathassa. Természetesen nem is nekem kell, hogy megfeleljem a zenéje. Gondoltam meglepem vele, hisz olyan lelkesen jár az edzésekre, hát legyen még jobb neki.
A felismerés.
Így, hogy már azért az idő is elment, meg a pénzem is kezdett fogyni, rájöttem, arra hogy a férjem még kimaradt a jótékonysági körutam során. Kicsit kétségbe is estem, mert tudom, hogy nem sértődne meg, de nekem lenne kellemetlen, ha üres kézzel állítanék be miközben mindenkinek vettem valami olyat, amit tudtam, hogy szeretne magáénak tudni. Lelkiismeret furdalásom lett egy pillanat alatt. Mivel, hogy a boltok lassan zárnak már egy erős pánik is elkapott. Mit tegyek? Miközben kapkodtam a fejemet, a kétségbeeséstől, egyszer megláttam egy motoros boltot, ami még nyitva volt. Oda siettem, de elképzelésem sem volt, hogy mit is vehetnék a férjemnek, mert Ő sosem mondja, hogy neki mire van szüksége. Igazából mindene megvan, amire szüksége van, és nem jutott eszembe semmi. Abba bíztam, hogy mivel motorozás a hobbija, így találok neki valami olyat, aminek örülne. Bementem, és segítséget kértem az eladó férfitől. Nagyon kedvesen mosolygott rám, és egy kicsit zavarba is jöttem, hogy gőzöm sincs a férjem ilyen jellegű vágyairól. Mivel ezt a zavaromat az eladó, hamar felismerte, az akciós bukósisakok felé mutatott. Ebben a pillanatban, mint egy hidegzuhany, bevillant, hogy a férjem nemrég panaszkodott a sisak bélésére, hogy már elég öreg, és kényelmetlen. Ezt a felismerést észrevéve az eladó férfi, mutatott pár olyan sisakot, amit a legfrissebb katalógusokban látni. Mit ne mondjak? Összezavart, vele hisz az egyik szebb, mint a másik. Mivel férjem ízlését jól ismerem kiválasztottam az ilyen szempontból nézve a megfelelőt. Nagyon boldog voltam, és hálás voltam az eladónak a segítségért. Miután kifizettem, és kedvesen megköszöntem a segítséget és a kiszolgálást, megfordultam és elköszöntem. A férfi halkan de mégis jól hallhatóan udvariasan megegyezte: „szerencsés az Ön férje”
Egy szelíd de köszönetet mondó mosollyal konstatáltam ezt a gesztus, és kiléptem a bolt ajtaján. Egész hazáig, egy kellemes érzés, és egy széles vigyor kísért. Jól esett ez a megjegyzés attól az eladó férfitől. Tudtam nem a sisakra, értette a dolgot, és legyezgette a hiúságom, és jól jött a szembesítés, arra hogy én is szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van. A család nagyon örült az ajándékoknak, és egytől egyig mindenkinek az jutott amit szeretett volna. Tudom, nem mostanában lesz erre lehetőségem, de ez egy olyan nap volt, amit sosem feledek.