Végre itt a tavasz, vége lett a hosszú, szürke télnek. Nem nagyon szeretem a telet, bevallom őszintén; a rövid nappalok, a latyakos idő, a zord hideg… Még belegondolni is szörnyű. De az idei tél szerencsére nem volt vészes, olcsón megúsztuk, alig szállingózott a hó, mínusz fokok sem igazán voltak. De most már hivatalosan is beköszöntött a tavasz, itt a március. Éledezik a természet, csicseregnek a madarak, megjelentek a rovarok is.
A természet is érzi, hogy megérkezett a tavasz
A fákon már bizony kipattanásra kész rügyek vannak, alig győzi őket metszeni a férjem. A füvet még szerencsére nem kell nyírni, de így is akad kerti munka bőven. A telekre is ki kellett néznünk a hétvégén, hogy ott milyen tavaszi munka vár ránk. Amíg én a kis házat szedtem rendbe, megcsináltam a tavaszi nagytakarítást, a férjem a kertben nézett körül. A telken nem fű van a kertben, nem lenne időnk és energiánk egy gondozott pázsitra; csak hagytuk szabadon nőni a lóherét, gazokat. Az összkép így is pofás, csak havonta kell nyírni és még a nyári meleget és szárazságot is jobban tűri, mint a pázsit.
A szegélyvágó beadta a kulcsot
Ősszel kicsit ellinkeskedte a férjem a fűnyírást, úgy köszöntött be a tél, hogy kicsit elburjánzott a növényzet a kertben. Neki is állt szombat reggel, hogy a szegélyvágóval lenyírja az árokpartot és a kertet. Én nyugodtan takarítottam bent, amikor egyszer csak gyanús lett a csend. Füleltem egy darabig, majd elindultam ki a kertbe. Ugyan ebédidő volt, de ha emiatt hagyta abba a férjem a fűnyírást, miért nem jön be ebédelni? A kapu előtt találtam meg, ahogy gondterhelt képpel a szegélyvágó fölé hajolt. Itt már rosszat sejtettem, de megvártam, amíg magától elmondta, mi történt. Nem vagyok egy műszaki zseni, de valami olyasmit mondott a férjem, hogy leégett a szegélyvágó motorja. Először a hagyományos, füstös égés jelent meg a lelki szemeim előtt, de valami azt súgta, itt nem ez lesz a helyzet. Lényeg a lényeg, vége lett a szegélynyírásnak.
Szerény lehetőségeink mérlegelése
Megebédeltünk és közben megbeszéltük a lehetőségeinket. Az utcában nagyrészt hétvégi házak voltak és nem volt kint a kertben rajtunk kívül senki, csak Sanyi bácsi, aki viszont kifejezetten nem kedvelt bennünket (és másokat sem), így az ő segítsége nem jöhetett szóba. Vasárnap este akartunk hazamenni és csak a tönkrement szegényvágó miatt nem indultunk volna vissza a városba egy nappal előbb. Az internetet hívtuk segítségül, hátha a közelben van szervíz, vagy valamilyen műszaki áruház, de szombat délután lévén nem jártunk sikerrel. Rendelni tudtunk volna egy új szegélyvágót, de annak nem lett volna túl sok értelme, hiszen hétközben hozták volna, amikor otthon vagyunk és nem a telken.
Szokatlan megoldás, de nincs más – avagy hogyan hasznosítsunk egy kis kerti ollót
Mondtam a férjemnek, hogy majd jövő hétvégén befejezi a fűnyírást, de már eltervezte, hogy megcsinálja és nem akarja félbehagyni. Jövő hétvégén amúgy is a szőlőt kell metszeni, akkor nem fog ráérni. Eszembe jutott, hogy van egy kis kerti ollóm, amivel a növényeket szoktam rendbe szedni, metszegetni. Gyorsan elő is kerestem és odaadtam a férjemnek, hogy mást nem tudok ajánlani. Ugyan rettentően sok idő lesz, mire ezzel a kis ollóval lenyírja az árokpartot, de ha ragaszkodik hozzá, akkor lásson neki nyugodtan, nekem be kell fejeznem a takarítást.
Váratlan segítség
Egy órával később kinéztem a kertbe és megnevettetett a látvány, ami a szemem elé tárult. Szegélyvágó híján a férjem az én kis kerti ollómmal csattogtatta a füvet, miközben egy alacsony széken ült és egy zsákba tömködte a levágott gazt. Vittem neki egy pohár limonádét és biztattam, hogy nagyon jól halad, már csak egy heti munka van hátra ilyen szupergyors tempóval… Ekkor jött meg a szomszédasszonyunk a két kisfiával. Ahogy kipakoltak, már jöttek is át hozzánk; elpanaszolta, hogy csak koradélután tudtak elindulni a telekre, mert délelőtt kosárlabda meccse volt az egyik fiúnak, azt nézték meg. Ők is csak vasárnapig maradnak, de legalább elkezdik a tavaszi kertészkedést, rendrakást, takarítást. Megkínáltam őket a délelőtt sütött pogácsából, miközben beszámoltam nekik a csúfos véget ért szegélyvágásról. Azt hiszem, kicsit megsajnált bennünket, mert azonnal ráparancsolt a két fiúra, hogy fogjanak ők is egy-egy ollót, vagy amilyen vágószerszámot találnak és álljanak be segíteni a férjemnek. Szabadkozni kezdtem, hogy nem azért mondtam, nyilván nem azért jöttek ki a telekre, hogy nálunk vágják a füvet, de elhárította, hogy amúgy sem bírtak magukkal a fiúk a kocsiban, izegtek-mozogtak; most legalább levezetik a felesleges energiáikat.
A kerti olló sokoldalúsága beválni látszik
Nem sokkal később már hárman indultak csatába az ádáz gazokkal szemben. Én addig átmentem segíteni a szomszédasszonynak, kitakarítottunk, rendet raktunk és közben megvitattuk az élet ügyes-bajos dolgait. Sötétedéskor kerültek elő a fiúk, nyakig füvesen és fáradtan, de elégedetten. A férjem keze begörcsölt az olló órákon át tartó markolászásától, de állítása szerint megérte; már csak egy kis rész maradt másnapra. Őszintén csodáltam a kitartását, én hagytam volna a francba az egészet.
Sikeresen teljesítették a fiúk a feladatot
A korai reggeli után már ment is ki a férjem a gazokat nyírni és nem sokkal később csatlakoztak hozzá a fiúk is. Nem tudtam elképzelni, hogy mégis mitől ilyen lelkesek, ahelyett, hogy a házban nyomkodnák a telefonjukat vagy játszanának, a kertben nyírják a füvet a férjemmel. Amikor erre gyanakodva rákérdeztem a férjemnél, ködös választ kaptam, miszerint a fiúk „esetleg egy kis zsebpénzre tehetnek szert”. Na szép, mondhatom, a férjem a szomszéd gyerekeit dolgoztatja; mondjuk legalább fizet nekik. Nyugalomban telt a délelőtt, már ebéd előtt végeztek a fiúk a fűnyírással. Nem tudom, mennyi pénzt kerestek ezzel a szomszéd fiúk, de elégedetten mentek haza ebédelni. Délután összepakoltunk, elraktuk a rossz szegélyvágót is, hogy majd otthon elvisszük szervízbe vagy kidobjuk. Elköszöntünk a szomszédasszonytól és a fiúktól, majd megindultunk hazafelé.
Új szegélyvágót köszönthetünk a családban
Még este keresett a férjem egy közeli szervízt, ahova be is adta hétfőn a szegélyvágót, de még aznap visszahívták, hogy sajnos nem lehet megjavítani. Ez mondjuk sejthető volt, de akkor is megért egy próbát, hátha. Kénytelenek voltunk megválni a tönkrement szegélyvágótól, de azért nem okozott akkora szívfájdalmat; elég régi volt már. Mit volt mit tenni, vettünk egy újat. Bár én szívesen megnézném, ahogy minden hónapban ollóval vágja le a férjem a füvet. Legalább lefoglalná a szomszéd fiúkat is.