Hogy több esély legyen az elhelyezkedésre.

night-photograph-333716_1280Sok esetben nehézséget okozhat egy váratlan munkahely megszűnés, vagy más okokból történő kényszer munkahelyváltás. Ez mindig stresszel és fenntartással jár, tele aggodalommal. Számtalan olyan esetről hallottunk, már a környezetünkben is, hogy valaki a saját szakmájában nem tud elhelyezkedni. Vagy ha találna is olyan helyet, ahol a megszerzett tudását kamatoztathatná, akkor olyan feltételekhez kellene alkalmazkodni, amit akár az időközben megváltozott családi állapota, vagy az égésségi állapota, vagy az idő múlásával járó fizikai állapota nem tesz lehetővé. Ilyenkor nem sok esélyt hagy számunkra a sors, és valahogy nagyon gyorsan megoldást kell találnunk. Nem marad más, csak az, ha szakmai képesítésünket, magasabb szintre fejlesszük, vagy esetekben egy számunkra új szakmát tanulunk meg. Ilyenkor sok mindent mérlegelnünk kell.

Tovább olvasom


Hosszú hét gyümölcse.

Mai programomat egy számomra kedves időtöltéssel töltöttem. Mi lehetne ez egy hosszú hét robotolása után, mint learatni a kemény munka gyümölcsét, és vásárolni egy jót. Na ezt tettem ma én is. Az utcákat róttam, kényelmesen, komótosan, hogy levezessem a hétköznapi stressz okozta fáradalmakat. Egyedül mentem mivel egész héten emberekkel foglalkozom, és egy kis magány nem jön ilyenkor rosszul. Először a kötelező bevásárlást ejtettem meg, ami rutinszerű, hogy több időm maradjon a bámészkodásra. Miután a konyha feltöltésén már túl voltam, nem is késlekedtem tovább, autómba bepakolva tovább siettem egy olyan környékre, ahol tudtam, hogy azt az élményt tudja nyújtani, amire nekem most szükségem van. Szeretnék magamra is költeni, de családom számára is valami meglepetéssel hazaérni. Be is mentem jó pár ruhásüzletbe, cipős üzletbe. Találtam mindenhol olyat, amit szemrebbenés nélkül hordanék, de azért a pénztárcám kapacitását is kellett néznem. De ez egyáltalán nem szegte kedvemet, hisz ez a nap az enyém! Ezzel a tudattal pár apróság megvásárlása után siettem is tovább. Hiszen annyi látnivaló van még, és nem szeretnék elhalasztani semmi jó vételi lehetőséget. Betévedtem egy kávézóba is, ahol szerintem életem legfinomabb kávéját ittam. Na jó a kávé lehet hogy nem volt a legjobb, de a hangulaton eredményeképp minden esetre egy élmény volt. Hisz ez a nyugalom, és szabadság érzése, igazán ízletessé tette.

Tovább olvasom


A gyerekek,és a hobbyjuk

stefan-bradl-215399_1280Szép napsütéses időre ébredtem ma! Ez önmagában nem lenne egy nagydolog, de gyermekem egyik fontos napja ez. Végre rá tudott beszélni, hogy a motoros cuccait, kicsit fel kéne frissíteni. Nem volt könnyű dolga, hisz én ezt az egész motorozási mizériát ellenzem. Természetesen annak nagyon örülök, hogy sikeres, meg hogy olyan dologgal foglalkozik, ami tetszik neki, de azért elsősorban anya vagyok. Kötelességem aggódni a testi épségéért.  Három éve motorozik már sportszerűen, de még mindig nem tudtam megszokni. Nem is szeretek kijárni az edzéseire, a versenyekről meg nem is beszélve. Persze ott kell lennem, hiszen azért az anyai bátorítás nagyon is el kell. Na meg valljuk be, ki ne szeretne dicsekedni a fiával. Olyan büszke vagyok rá, de nagyon féltem. Nagy zsivány ez a gyerek mert most is kihasználva a félelmemet, megkereste azt a gyenge pontot, ahol már nem mondhatok nemet a szerelésvásárlásra. Mivel már régóta rágta a fülemet, hogy kéne egy új bukó, meg valami jobb nadrág, és a kabátot is ideje lenne valami menőbbre cserélni, de látta, hogy nem hajlok rá. Ezért más módszerrel próbálkozott. Mivel tudta jól hogy aggódom érte, megfogott ennél a pontnál. Egyik nap elémállt, és azt mondta: „Anya! Tudom, hogy mennyire aggódsz értem, és ezt szeretném megköszönni neked. Tudod én, szeretem, mikor aggódsz, mert tudom, hogy fontos vagyok neked. De hidd el én, vigyáznék magamra, de ezekkel a védőcuccokkal már nem tudok. Ezeknél vannak jobbak. Olyanok, amik jobban vigyáznak rám, Hiszen te mondtad mindig, hogy a védőcucc a legfontosabb. Most hogy kellene, akkor meg azt mondod, hogy van nekem, és nem kell másik?”

Tovább olvasom


Egyik nap, a másik után!

painting-80648_1280Ma kedd van! Sajnos a napom nagy részét munkakereséssel kell töltenem. De ez nem meglepő. Így telelnek napjaim már, nagyjából két hónapja. Micsoda változás. Egyik nap olyan, mint a másik.

Reggel felkelek, megiszom a kávémat, szép lassan. Nyugodt vagyok, de csak, azért mert az agyam még nem indult be teljesen. Hisz tegnap is késő estig küldözgettem az önéletrajzokat, szerte a világba. Nem túlzás! Nagyjából tíz ország, mintegy nyolcvan cégéhez adtam be önéletrajzot. Természetesen válasz nem érkezett sehonnan. De nem adom fel. Az Internet világában, korlátlan lehetőségeim vannak. Legalább is ezzel indítom a napjaim, hogy ne keseredjek el, idő előtt. Így legalább, csak a délutánom telik el nyűgösen. Azért ez sem rossz. Mert délutánra mindig rájövök, hogy reménytelen az egész. Azért még egy pár órát arra szánok, hogy elküldöm a délelőtt talált címekre az előre megírt önéletrajzokat, ne vesszen kárba az eddigi munkám. Aztán éjszakára, mire mindenhová elküldtem, a kimerültségtől ágyba esek. És egyszer csak, felkel a nap!

Tovább olvasom


Végre kimozdulhatunk a négy fal közül

Kihasználva, a remeknek ígérkező hétvégét, úgy döntöttünk, hogy túrázni megyünk.

Remek időt ígér a hétvégére, tökéletes, a túrához.

Már azt hittem, soha nem lesz vége a télnek. Már nagyon elegem volt, a hosszúra elnyúló télből, és annak a szürkeségéből. Végre észreveszem, hogy hosszabbak a nappalok, és már nem olyan korán sötétedik, mint eddig. A napnak is érződik már az ereje, és csodás érezni, ahogyan melegít.

Tovább olvasom


Már azt hittem, hogy vénlány maradok

love-560783_1280

A kamaszéveim kezdetén, mikor minden lány elkezdi észrevenni, a másik nemet, feltűnik, melyik fiú helyes, és melyik nem, persze velem sem volt ez másként.

Emlékszem, folyton szerelmes voltam valakibe. Utólag visszatekintve, elég vicces hogy milyen hullámokban törnek rá, az emberekre, az érzelmek, és milyen gyorsan túl tud lenni valakin. Gondolom, ez nem csak velem volt így.? Te emlékszel még, a kamaszkori szerelmedre?

Tovább olvasom